Kocsis Brigitta
Magnetic Fields

Kocsis Brigitta képeit szemlélve szeretnénk elmenekülni ebből a falakkal és gépekkel körülzárt világból. Szeretnénk elfelejteni a mesterséges fényeket, szeretnénk egészséges, jókedvű embereket látni, és főként szeretnénk kimenni a természetbe.

De a művek hatására legyintünk vágyainkra, és tudomásul vesszük, hogy ez van, és Holnap még inkább ez lesz.

Bertolt Brecht mondta, hogy a reneszánsz felfedezte a meztelen emberi testet, a polgári művészet a meztelen emberi lelket, a modern művészet a meztelen emberi társadalmat is.
Milyen is ma a meztelen emberi társadalom? Többek között olyan, amelyet a tudomány és a technika ural, s amelyben az ember az előbbiek által alakítható, pótolható és elpusztitható.
A tudomány és a technika szédületes tempóju fejlődésének köszönthetően ma az emberiség nagy része műtőasztalon jön a világra, és boncasztalon vesz búcsút tőle.

Samuel Beckett így fogalmazott: “ Az asszonyok a sír fölött szülnek, lovagló ülésben, a nap egy percig csillog, aztán ismét az éjszaka következik.”
Mikor ezeket a sorokat először olvastuk, azt hittuk, hogy ennél abszurdabb már nem lehet. A ma meztelen társadalom számtalan példát statuál rá, hogy de igen, lehet.

Az abszurditással találkozunk Kocsis Brigitta képein is, amelyek bár narratíve tipusuak, már nem jelenik meg a Nap, nincs természetes fény, ezért eltünnek a napszakok, az Idő összemosódik.
Vagy vizsgáljuk meg a tereket a festményeken. Ezekből a terekből hiányzik a tágasság, a levegő vagy ha ugy tetszik, a Szabadság. Sok a fal, a paraván, mindenütt ott a bezártság, a tárgyak többnyire funkciótlanok vagy fenyegetőek, az egész miliő kietlen és nyomasztó.
Ebben az összefolyt Időben és életidegen Térben jelennek meg a festő emberalakjai. Ő maga ugy fogalmazza meg, hogy olyanok, mint szinészek a szinpadon. Cél nélkül létező szuperhősök egy kortárs képregényben, tele szorongással és kusza emberikapcsalotokkal.
Ezek a világba kivetett lények összekapaszkodva, egymásra dőlve is magányosak.
Kocsis Brigitta szerint íme az ember a 21. században. Lehangoló, de igaz.

Ezt a lesújtó véleményt koráról a művésznő elsősorban expresszionista formai eszközökkel fogalmazza meg.
Mindenekelőtt jellemzi a dinamizmus. Széles, lendületes ecsetvonások, csurgatások váltakoznak zenei ritmika szerint grafikai elemekkel, erőteljesen hangsúlyozott vonalakkal.
Színvilága is expresszív: sok a nyomasztó fekete és szürke felület, amelyek mellett rózsaszinek és kevert kékek kapnak jelentős szerepet, ezek közül élesen ütközik ki egy sárga, narancs, piros vagy zöld tisztaszín folt.
Dinamizmus jellemzi a képek szerkesztését is, a konkrét formák mellett megjelenő esetleges foltok, csurgatások egymást ellenpontozzák, és kifejezik a világ eszeveszett mozgását, változását, miközben az emberi alakok statikusak, elszenvedői csupán a történéseknek.

Ugyanakkor posztmodern elemek is keverednek nála az expresszionista jegyekkel.
Ilyen maga az a koncepció, hogy folyamatok megjelenítésére törekszik. Ezért nincs az ittlevő képeknek külön címük, és pl. különböző stílusok megidézésére utalnak a grafikai vonalakkal ábrázolt végtagok.
Ha el akarjuk őt helyezni a kór művészetében leginkább kortárs német festőkkel rokonítható. Közülük meg kell említeni a berlini Albert Oehlen nevét, aki hasonlóan használja a foltok, vonalak ritmikus váltogatását.
Vagy Kati Heck Antwerpben élő német festőnő képein is megjelennek vonalakkal ábrázolt végtagok, és Neo Rauch lipcsei művész festményei szintén jelentéktelen kisemberek az idézőjelbe tett hősök.
Összegezve, Kocsis Brigitta tudomány és technika által irányított meztelen társadalma, mágneses mezeje sötét körkép, és egyszersmind fenyegető jövendölés. De József Attila óta tudjuk, hogy a művésznek az igazat kell mondania, nemcsak a valódit.

2015. március.13.
Perjésné Dózsa Erzsébet
Szegedi Tudományegyetem, Szeged, HU